Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2011. június 20.
X. évfolyam 6. szám.
"Vétkesek közt cinkos, aki néma" Babits Mihály
Könyvajánló
Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
próza, versek
4. oldal
elfeledettek
5. oldal
klasszikusaink
Richard Strauss
Romance, klarinét és zenekarra.
Rousse Philharmonic Orchestra
Margaret Donaghue vezényel
G. Frinzi klarinet
l
Meghaltam és eltemettem magamat.

Élén ragyogtam az embereknek
és minden szabad volt nekem.
Fáklya volt kezemben és mindenki
látni akart annak a fényinél
s toltak, toltak előre és előre
és én magasra tartottam
elől a sorban,

hogy világoljak nekik.
S ők túlrohantak rajtam
s már észre sem vettenek;
s én fáklyámat begöngyölgetve,
szomorún vonultam ligetembe,
bánatosan nézvén a rohanók után.
S leültem az ároknak partján,
ültem és sírtam.

S egyszerre csak visszaözönlött
az ár, messze mögöttem véres feketén
fekete véresen tajtékzott az ár;
és korbácsosok jöttek, fejetlenek,
kutatták a zsilip felszakgatókat
és üldözők és üldözöttek
megemlékeztek az idők fáklyája felől,
melynek fényinél láttak engemet
és rám rohantak üldözők
és üldözöttek
és megtapostak.

Jött bősz csordája a huligánoknak
s nyelvét rám vetve rombolt fenemód,
jött a kárvallottaknak végtelen hada
s bosszúját tölté rajtam iszonyún,
jött a váltó idők patkány serege
s legázolt tetemem lépcsőül vette,
és a kárörvendők, károm vad örvendői.

De én a fáklyát meg nem tagadom,
ha köd van, ha vihar:
a fáklya szent.

Bezártam érte magamat
élő koporsóba.
Nincs lény, ki sérteni ne tudna,
nincs élet, mely el ne vegyen tőlem valamit,
órámat megállítottam, ne ketyegjen,
macskám kikergettem, ne doromboljon,
lámpámat kioltottam, ne világosítson én körültem:

egyedül vagyok kimondhatatlan,
egyedül kell lennem közelíthetetlen,
egyedül végtelen:

a fáklya misanthropja: én

Egyedül, egyedül, egyedül:

mig csak el nem jön az idő
a viharok után,
a tiszta, szent Napkelte,
a Fény...

Akkor fáklyám fölemelendem
a Napig!
és beleolvadok mindenestől
a Fénybe!
s ott tűnök el; ott tűnök el
ragyogó boldogan
a halhatatlan örök fényben.

Az emberiség boldog fénykorában!

Leányfalu, 1919. december.
Móricz Zsigmond
MISANTHROP
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Móricz Zsigmond
próza és versek
A vár agyagból égetett falára
az új dicsőségtábla felkerült.
Tökéletes nap volt. Lagas királya
lapis lazuli trónszékére ült.

A keselyűk az alvadt vér szagára
köröztek fent a nagy torony felett.
Kétszázezer hitvány barbár halála
mentett meg egy királyi életet.

Ez itt a rend, így alkották öröknek
az istenek a folyó városát.
A lázadók az életére törtek
− hogy megvédjék az őseik honát.

A haldoklók tüdőt meg vért köhögtek.
Nem értették a kőtáblák szavát.

Bittner János
KŐTÁBLÁK KORA
Lehetne, s talán nem meggondolatlan,
mint hagymahéjat, bontogatni lassan,
rétegről rétegre lehántani, hol bújnak
meg elvermelt titkai az újjászületés
napi kényszerének; a kába ébredés
után mi pezsdíti a vért, az agy légüres
résein hol szivárog át a nedv; merre
keringenek pozitív atomtöltetek, az
izomzat petyhüdt sejtjein a húzódás
–oldás ritmikus perisztaltikája mitől
fut végig nem hiába, összehangolva,
akárha koncertkarmester dirigálna;
a harmóniában nincs hiány semmi;
felkél az ember, él, naponta ezt kell
tenni; s mikor a tervek színes térképén
gondolat matat, hitet, teendőt, vágyakat,
bont ki belőle, sző tervet újra, jó előre,
mint láthatatlan dzsinn, ki deres mezőre
varázsol nyarat, beindul belül a kódolt
erő, és végrehajtja… az akarat.
Koosán Ildikó
Akarat
Kihűlt pengeként
az ég kékje felvillan,
a vastag felhőbe
keskeny rést hasít;
az éjszaka álma
a résen át elillan,
elűzi az avas zsírban
sercegő fasírt.

Vonakodó redőny felől
rozsdás hang csikordul,
a tápászkodó csöves
üres gyomra kordul;
cigiért nyúlna,
de tegnap elfogyott...
hát ránt egyet megrogyott
nadrágján tétován
és a megálló felé
pár csikkért elindul.

A piac sarkán a büfénél
borostás rakodók gyűlnek,
szemerkélő esőben
az álmosságtól fáznak,
tettetett jókedvvel heccelődnek,
míg hitelbe pálinkáznak;
majd a teli zsákok
és üres zsebek
körforgásában elvegyülnek.
A tetőkre csapzott,
szürke galambok ülnek.

Kajuk Gyula
Hajnali piac
l
Vannak helyzetek az életben, amiket nehéz elfogadni. Változások, amelyekbe nem könnyű beletörődni. Mégis muszáj, ha tetszik, ha nem. Engem például pont akkor rúgtak ki a munkahelyemről, amikor a fizetésemre a legnagyobb szükségem volt. Lakás, kocsirészlet, gyerektartás, valamint egyéb adósságok. Nem kell ecsetelni, sok mindenki járt már hasonló cipőben. Pedig tíz éven keresztül jól végeztem a munkámat, s ez alapján joggal hittem, a vállalatnál elégedettek velem. Talán nem is tévedtem, de mint a volt főnököm mondta, válságos időket élünk, mindenkinek szorítani kell a nadrágszíjon. Ez alól a cégek sem mentesülnek, s ha nem tehetnek mást, hát a költségeket faragják le a talpon maradás érdekében. Mellbevágott, hogy ezt a költségcsökkentést éppen rajtam gyakorolják.
Ott álltam tehát jövedelem nélkül, egy halom tartozással a nyakamon. Az asszony sürgette a gyerektartást, tetejébe még a fiam is engem akart pumpolni az anyja helyett. Mégsem estem kétségbe, szakmai tudásomban és több éves gyakorlatomban bízva fel sem merült bennem, hogy hosszabb ideig munka nélkül maradhatok.
                                                                         tovább>>>
Bányai Tamás
Kontárok
Szigorú álmélkodásom terét vesztve,
elszáradtam, torkom köszörülve
bámész képekhez tornyosulok,
szédelgő habok fölé könyöklődnek
mindennapjaim.
Gyűrött tegnapom vértezett robaja,
izzadó örömök kínlódó csikorgása
zúgó ármány, ömlő sikollyal,
csábító kéjjel hiteget hűségszavakkal
holnapokat.
Itt hallom a füstöt, rekedt morgást,
miközben pörköltfoltos térképek
között, piros kockákra kapirgálom
a légypiszkos tegnapot,
szinte ott vagyok,
s csak vagyok!

Végh Sándor
Kocsmacsend

Földre bámuló lámpák fényében
               fürdik  a hajnal.
Lassan veti le ruháját, s dobja az utca
               keramit járdájára.

Fejemben vakuként villanó emlékképek
               között találok rád,
látom, házad ablakából, lapulva
               bűneink leselkednek a függöny mögül.

Számban sosem volt szombatok íze
               érződik, ízlelgetem még,
s  szilánkosra tört csókod
               kutatom elő homlokcsontom mögül.

Újra ott vagyunk,  azon az ágyon,
               hol foltos lepedőink jegyezték meg örökre,
agyam minden bugyrába nyomot hagyott
                sóhajainkat, melyekkel egymást faltuk fel.

Forgács László
SOSEM VOLT SZOMBATOK
Csepeli Szabó Bélának

A napok forgácsait szedegettem
üres kosaramba
egyszerre csak
szekercéd élén
szétfröccsentek az éjszakák
s már zuhogott is rám
a fény -
e fényzuhatagban,
mosolyod ösvényén
indultam utamra...

Most véget ért az ösvény
vért permetez fejemre a nyár
és egyre sokasodnak halottaim:
apám, bátyám, anyám -
nyújtsd felém Veronika-kendőd
megtörlöm benne izzadt homlokom
s megyek tovább...
Ketykó István
Szekercéd élén
Alig fele él a régi gesztenyésnek,
de hajdan, összeborult lombsátra alatt
vígan, vidáman, hetykén szólt az az ének;
— ma mint kopott képről nézhetem magamat —
eltűnt a régi híd, alóla poshatag,
sárgás-zöld vizével alig sodró patak;
út, apró kövekből, mit vulkán égetett,
lábat gyötrő, s mégis jó volt rajta menet
elábrándozni, tervezni jó előre.
A sors felét sem adta meg delelőre.
Fetykó Judit
A híd után
l
Click here to add text.
Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
Koszta József
festőművész
Következő oldal>>>
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Olvasótáborunk gyarapodását örömmel fogadjuk, még akkor is ha azok a Tartalomfelügyeleti Főosztály tagjaiból adódnak és hivatalból kényszerűlnek verset olvasni. Egy kis kultúra senkinek sem árt.


6. oldal
gondolatok
Marsovszky Magdolna:
„Magyar identitás kontra nem magyar identitás”
Bányai Tamás: Kontárok
Bittner János: Kőtáblák kora
Fetykó Judit: A híd után
Forgács László:
Sosem volt szombatok
Kajuk Gyula: Hajnali piac
Ketykó István: Szekercéd élén
Koosán Ildikó: Akarat
Móricz Zsigmond: Misanthrop
Végh Sándor: Kocsmacsend

Baka István: 1514
Bárdos László: Énvesztés
Csiki András: egyetlen kérdés
Kamarás Klára: Valami baj van
Kőltő Nagy Imre:
Hajnal az Őr-Halmon
Lehoczki Károly:
Elgurult gyöngyök
Lelkes Miklós:
Lugas fényben, sötétben
Millei Ilona: Búcsúzó
Németh Tibor:
Gyermekkorom falucskája
Ódor György: Vándorlegények
Pintér László: Olynthos
Rózsa András: labdavers
Zsidov Magdolna:
Drága lányom, elmondhatom?

Baranyi Ferenc: Nótakirálynő
Bodó Csiba Gizella:
Falusi vakáció
D. Nagy László: Nyár derekán
Debreczeny József:
Kuan Jin fején díszes korona
G. Ferenczy Hanna: Csillagjáték
Kő-Szabó Imre: A kirekesztett
Köves József: Kánikula
Mészáros Márta: Igazság
Péter Erika: Feltámadás előtt
Pethes Mária:
Oh, Shelley bús szíve
Sárközi László:
Szonett ciklus XX.
Uhrman Iván: Szégyenlem

Miklós Jutka
versek, próza
Koszta József: Ruhaszárítás.